Bemutatjuk Répáshutát

repashuta

Répáshuta környéke – a Bükk egészéhez hasonlóan – a Kárpát-medence régóta lakott vidékei közé tartozik. A falu határában lévő Balla-barlangot és a Balla-völgyi sziklaüreget, az ott talált csiszolt kőkori eszközök tanúsága szerint már az utolsó jégkorszakban otthonként használta a szeleta kultúrkörbe tartozó ősember.

Maga a falu a Bükk hegység belsejében, 500-575 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el. A település helyét meghatározó természetföldrajzi tényezők közül – ugyanúgy, mint testvérfalvai, Bükkszentlászló (Óhuta) és Bükkszentkereszt (Újhuta) esetében – a kőzetfelépítése és, ami ezzel itt közvetlenül összefügg, a forrásoké, felszíni vízfolyásoké a leglényegesebb szerep. A falu egy völgymedence mélyületében fekszik. Felszínének nagy része az úgynevezett „répáshutai” mészkőből áll, de a falut körülvevő bércek oldalát ördögszántás mezők alkotják, víznyelőtöbrök, víznyelőbarlangok, szurdokvölgyek, barlangok tarkítják. Változatos és érdekes karsztos formakincsei révén a község a Bükki Nemzeti Park szigorúan védett területei közé tartozik.
Éghajlati adottságait tekintve hegyvidéki fekvése, tengerszint feletti magassága és a környező domborzati formák határozzák meg. Tele hazai viszonylatban hideg és hosszú, a nyár hűvös.

Az éghajlati adottságoknak megfelelően a település határának természetes növénytakarója mindenütt lombhullató erdő volt.
Répáshuta a tölgyesek, a gyertyános tölgyesek és a bükkösök övében fekszik. Tagolt domborzata és változatos kőzetfelépítése miatt az egyes öveken belül többféle növénytársulás fordul elő. A telepített erdők közül a Bükkben sehol sem őshonos lucosok foglalják el a legnagyobb területet. A répáshutai erdőségek növény- és vadállománya, akár a teljes Bükké, igen gazdag.

Fajösszetétele megegyezik az Északi-középhegységet jellemző növény- és állatvilágéval, de mivel a Bükki Nemzeti Park fokozottan védett területéhez tartozik a falu, olyan ritka fajok is megtalálhatók, mint a kerecsen sólyom, a réti héja. A növények közül a legvédettebb fajok: a szibériai nőszirom, a leánykökörcsin, a havasi gyopár, a tűzliliom és a szártalan bábakalács.
A sajátos mikroklíma és a hagyományos gazdálkodási formák által létrejött változatos növénytakaró gazdag állatvilág számára nyújt élőhelyet.

OLDAL TETEJÉRE